Ennyi volt. Vége. Megmondta nekem, hogy többet nem kíváncsi rám, elege van belőlem. Nincs többé barátnőm, egyedül maradtam... Egész álló nap sírok, nem tudom elviselni a magányt. Mert most tényleg egyedül vagyok... Fel se tudom fogni, hogy ez most tényleg megtörtént. Komolyan egyedül maradtam volna? Annyira reménykedem, hogy ez csak egy rossz álom, de tudom, hogy nem... NEM AKAROM, ÉN EZT NEM AKAROM!
Abban reménykedek, hogy egy hét múlva majd visszajön, hogy beszéljük meg... igen, ennek kell történnie! Muszáj, mert tényleg beleőrülök!
Nagyon...szépen...kérlek...Istenem...!
Ó, ó, ó, neee :'( Annyira sajnálom, de hiszek benne és imádkozni fogok azért, hogy neked helyre jöjjön a kapcsolatod a barátnőddel. <3 Nagyon szurkolok <3
VálaszTörlésFel a fejjel! Gondolj arra, hogy vannak emberek, akiknek még nálad is rosszabb az életük... Mindig ez éltessen, és akkor sikerülni fog: sikerülni fog túlélni, nem feladni, továbblépni vagy cselekedni. Hidd el, a barátnőddel újra kibékültök. Én hiszek benne, pedig nem is ismerlek. Higgy benne Te is! <33
(a másik bejegyzéshez is én kommenteltem!)
-S~W-
Nagyon szépen köszönöm, el sem hiszed, mennyire jól esik a támogatásod! <3 És a tanácsodat megfogadom, és igaz, vannak nálam olyanok, akiknek rosszabb az életük. Köszönöm a biztatást! <3333
Törlés