Szörnyen érzem magam... Többféle fogyókúrát kipróbáltam és semmi nem sikerült. Sokak szerint depressziós vagyok, mert szeretem a sötétet és az egyedüllétet... Pedig olyankor tudok a leginkább gondolkodni. Már vagy 100-szor elhatároztam, hogy márpedig én igenis lefogyok, de ez nem jött össze :(
Már lassan úgy érzem, hogy semmi nem tud felvidítani... És őszintén szólva párszor elgondolkodtam azon, hogy milyen lenne, ha nem lennék... talán mindenkinek jobb. Félek, hogy nincs haszna az életemnek. Nem vagyok képes semmire, nekem sose sikerül semmi. Szörnyű ez az érzés főleg akkor, amikor látom, hogy mások boldogok. Az egyetlen dolog, ami tartja bennem a lelket az az, hogy Directioner vagyok és az is leszek, amíg élek. Lehet, hogy még 80 évesen is egyedül élek majd a lakásomban több 1D poszter között... Tudom, hogy hülyén hangzik és olyan, mintha megszállott lennék, de tényleg minden percben rájuk gondolok... Nem tudom, hogy a többi Directioner is ilyen-e, de én igen...
Azt várom a legjobban, hogy végre nyugdíjas legyek...