Jó dolgokra koncentrálni

Rájöttem, hogy eddig csak a rossz dolgokra fókuszáltam. Nem vettem figyelembe azokat a dolgokat, amiknek örülnöm kéne, folyton csak szomorkodtam. De eldöntöttem, hogy ezen változtatok. Rengetek dolog van, ami eddig fel sem tűnt, hogy mennyire fontos.

1. Normális, szerető család

Mint minden kamasz, nyilván én is vitázom a szüleimmel és a testvéremmel, de ennek ellenére mindenem megvan, ami fontos. A szüleim nem annyira szigorúak (pl egy egyes után két hét szobafogság), de nem is túl engedékenyek, viszont megértenek engem. Hallom, ahogy az osztálytársaim beszélgetnek: "Anyám már megint nem engedett el a buliba, esküszöm elköltözök otthonról!" Én ilyet sose mondtam és nem is fogok. Minden nap beszélgetünk valami fontos dologról, például, hogy mit tervezek a jövőre nézve, milyen volt a napom, esetleg már van-e valami fiú, aki tetszik.

Örülök, hogy a családomra számíthatok.

2. Jó jegyek

Másnak rengeteget kell azért szenvednie, hogy jó jegyei legyenek, viszont én szerencsére könnyedén meg tudom tanulni a dolgokat. Csak rá kell vennem magam, leülnöm és alig fél óra alatt simán megtanulom. Nem vagyok stréber, nyilván puskázni is szoktam (mint általában a legtöbb diák) és becsúszik egy-két rossz jegy, de nem nyalizok a tanároknak. Beülök órára, meghallgatom, jegyzetelek és ennyi. Nem esek ki a padból miközben jelentkezek, hogy hadd feleljek.
A tanulás szerencsére könnyen megy.

3. Egészség
Manapság az embereknek fel sem tűnik, mennyire fontos az egészség. Azon kívül, hogy kissé túlsúlyos vagyok nincs semmi egészségügyi problémám. Bár az emberek azt mondják, hogy nem vagyok kövér, csak vastagok a csontjaim és magas vagyok, de én mégis úgy érzem, hogy bőven lenne miből fogynom. De mindegy, nem is ez a fontos.
Az egészséget meg kell becsülni, mert érték.

4. One Direction
Ők azok, akik megváltoztatták az életemet. Tudom, hogy minden rajongó ezt mondja, és aki nem directioner az nem is érti, hogy miért vagyunk ilyenek, de ez az igazság. Megnevettetnek, és olyan mondatok hangzanak el a szájukból, amit a lányok hallani akarnak. Nem csak a számaikon keresztül, de néhány interjúban és a Twitteren is éreztetik, hogy mennyire fontosak vagyunk.
Ha ők nem lennének fogalmam sincs, hogy mi lenne velem.

Már csak a legjobb barátnőmmel kell rendeznem a helyzetemet. A napokban elmondta, hogy én vagyok a legjobb barátnője és szeretné, ha mindig mellette lennék. Nem is sejti, hogy ez az egy mondata mennyire jól esett. Mosollyal az arcomon aludtam el mert tudtam, hogy még nincs minden veszve.
Aztán másnap a suliban a nap felét velem töltötte, a másik felében pedig szinte levegőnek nézett. Kezdek kicsit összezavarodni, de nagyon reménykedem abban, hogy minden rendben lesz.
Addig, amíg ez a zűrös időszak tart - mert remélem, hogy ez csak egy ideig lesz így -, próbálok a fontos dolgokra koncentrálni és örülni annak, ami van.

Tavaszi szünet

Elképesztően unalmasan telt a tavaszi szünet. Kb nem csináltam semmit, senki nem ért rá, amikor hívtam, és itt ismét szóba hoznám a legjobb barátnőmet. Persze valamelyik nap megállás nélkül telefonáltunk, sms-ezgettünk vagy épp chateltünk, valamikor pedig egy szóval sem válaszolt. Na jó, talán nem kéne annyira ráakaszkodnom, de halál unalmasan telt az egész nap.

Kitérnék arra a témára, amiről már régebben beszéltem, de még mindig nagyon zavar. Pasik. Már kb az összes barátnőmnek van/volt, de még nekem nem. Nem kéne rágörcsölnöm, de em akarok bénának látszódni (még ha az is vagyok). Volt egy fiú, aki írt, hogy találkozzunk, de nem mertem. Féltem, hogy ha élőben meglát azonnal ott hagy vagy valami. Mert mint tudjuk ebben a világban a legtöbb embernek csak a külső számít... Félek az új dolgoktól, félek a változásoktól, és félek a magánytól is. Körülöttem mindenki megváltozik. Most lehet, hogy azt hiszitek, hogy csak én változom, de nem, ez nem így van. Ugyanolyan maradtam.

Van egyáltalán olyan fiú, aki nem a külsőre megy? Nem hinném... Azt mondják ne adjam fel a reményt, hamarosan találok valakit, aki elfogad olyannak, amilyen vagyok...

Túl vak voltam

Ma szembesültem azzal, hogy nagyon sokan (főleg az osztályból) akarnak velem barátkozni. Eddig ez nem tűnt fel, de így visszagondolva iszonyatosan vak voltam. Folyamatosan csak a legjobb barátnőmre koncentráltam, rá fordítottam minden energiámat és időmet - amit természetesen nem bánok. Ezalatt fel se tűnt, mennyi barátságos ember vesz körül, de most már látom, és közelebb engedem őket magamhoz. A horoszkópom szerint (igen, hiszek benne) én változtam meg, és nem a környezetem, szóval próbálok nem rágörcsölni a dolgokra. Azt hiszem, ez a mai nap egész jól ment, ráadásul a legjobb barátnőmmel tök jól elvoltunk. Talán eddig a feszültség volt a baj, mindig próbáltam mindent úgy csinálni, hogy neki jó legyen. De ma reggel eldöntöttem, hogy laza leszek egész nap, és ez sikerült, ráadásul jól éreztem magam. Rengeteg emberrel beszélgettem, akik szerint olyan vagyok, mint akit kicseréltek.

Nagyon remélem, hogy ez a továbbiakban is így marad, de már tudom, hogy ez főként rajtam múlik :)

Megint az én hibám...

Eldöntöttem, hogy megváltozok, mivel nem akarom elveszíteni a legjobb barátnőmet. A ma délutánt vele töltöttem, és próbáltam a legjobb formámat hozni (nem a depressziósat, mint általában...). Nevetgéltünk, hülyültünk, de egyszerűen közölte, hogy idegesítő vagyok... Én persze úgy tettem, mint aki nem sértődik meg rajta, de hihetetlenül fájt. Ráadásként még elmondta, hogy mennyire jól szórakozott a másik csajjal, szinte az egész napot együtt töltötték. Fogalmam sincs, hogy meddig fogom ezt bírni, de nem akarom őt elveszíteni... Egyedül neki mondom el a titkaimat, ő ért meg és segít is, csak néha elszáll magától, ez a baj. A lényeg, hogy nem akarom feladni, én küzdeni fogok a barátságunkért, nem úgy mint ő...

Visszatérés...

Egy ideje nem írtam bejegyzést, de már annyi minden összejött, hogy nem bírtam ki, le kellett írnom...

Szóval az elmúlt időszakra a változó a megfelelő szó. Volt nap, mikor a barátnőmmel szinte egész nap nevettünk, de az utóbbi időben ismét elhanyagol. Van egy csaj, akit elvileg utál, de amúgy egész nap vele lóg. Nem értem az embereket... mindegy...

Valahányszor megkérdezem, csinálunk-e valamit délután, mindig az a válasz, hogy bocs van programom... Fogalmam sincs, mit tehetnék. Nem akarok közéjük állni, mert akkor természetesen mindenki szemében én vagyok a rossz, viszont így hamar el fogom veszíteni. Annyira hiányzik minden...

Sőt, egy másik barátnőm (ő is directioner, így ismertem meg) is kezd nagyon megváltozni. Folyton csak egy pasiról beszél, ami nem zavarna, de valahányszor próbálnám terelni a témát, mindig csak róla van szó. Már nincs, akivel együtt várjam a Where We Are turnét, akivel együtt hallgassak zenét, nézzek videókat és olvassak fanfictionöket.

Nagyon remélem hogy ez csak egy átmeneti állapot... :/