Eldöntöttem, hogy megváltozok, mivel nem akarom elveszíteni a legjobb barátnőmet. A ma délutánt vele töltöttem, és próbáltam a legjobb formámat hozni (nem a depressziósat, mint általában...). Nevetgéltünk, hülyültünk, de egyszerűen közölte, hogy idegesítő vagyok... Én persze úgy tettem, mint aki nem sértődik meg rajta, de hihetetlenül fájt. Ráadásként még elmondta, hogy mennyire jól szórakozott a másik csajjal, szinte az egész napot együtt töltötték. Fogalmam sincs, hogy meddig fogom ezt bírni, de nem akarom őt elveszíteni... Egyedül neki mondom el a titkaimat, ő ért meg és segít is, csak néha elszáll magától, ez a baj. A lényeg, hogy nem akarom feladni, én küzdeni fogok a barátságunkért, nem úgy mint ő...
Nagyon nemes dolog Tőled, hogy nem adod fel, küzdesz a barátságotokért! Mert igenis, egy igaz barátért harcolni kell. Előtte le tudjuk venni az "álarcot", amit a mindennapokban magunkra öltünk, előtte felszabadultnak tudunk lenni, mert tudjuk, ő úgy szeret bennünket, amilyenek vagyunk! Hidd el, biztosan minden rendben jön: gondolj erre, és úgy lesz! ;) Az idő mindent megold, és lehet, hogy pont az "idő" lesz az, ami erősebbé és tartósabbá fogja tenni a kapcsolatotokat. Az igaz barátok mindig visszatalálnak egymáshoz! Tényleg kívánom, hogy oldódjon meg minden! :D Remélem így lesz!!! :) :)
VálaszTörlésNagyon remélem, hogy igazad lesz, és köszönöm szépen a lelkesítést, iszonyatosan jól esik! És lehet, hogy tényleg segít majd az idő. Egy biztos, én nem adom fel! :)
Törlés