A rossz mindig győz

Azért nem írtam egy hónapig, mert vártam, hogy végre alakuljanak valahogy a dolgok. Hát alakultak is, csak nem éppen jó irányba...

Természetesen még mindig a barátnőmmel van a probléma. Tettem olyan dolgot, ami miatt most nagyon sokan utálnak. Elmondta, hogy ő is haragudott egy ideig... pedig tényleg nem volt nagy dolog, de mindegy... A lényeg, hogy már nem tudom, kiben bízzak meg és kiben ne. Elmondhatatlanul fáj, hogy nem lehet visszatekerni az időt, annyi mindent másképp csinálnék. De már mindegy, csak azt nem értem, hogy én ezt mivel érdemeltem ki? Mert tényleg, teljesen más vagyok, mint a legtöbben a korosztályomból. Nem cigizek, nem iszok, nem hazudok a szüleimnek és senki másnak! Az egyik osztálytársam szörnyű életet él, mégis minden nap mosolyogni látom, szinte mindene megvan. És most nem a vagyonra gondolok, vagy ilyesmire... Nagyon sok barátnője van, már egy éve boldog párkapcsolatban él, és még szép is... Pedig ő aztán tényleg lehetne arra példa, hogy hogy nem szabad élni. Szinte minden hétvégén részegre issza magát, minden második mondatában káromkodik, az összes dolgozatánál puskázik. De ő mégis boldog... nem sajnálom tőle, csak nem értem, hogy ha ő igen, akkor én miért nem érdemlem meg? Mert próbálok boldog lenni, és csak a jóra koncentrálni, de nagyon nehezen megy. A rossz dolgok mindig akkor jönnek, amikor azt hiszem, hogy már minden rendben van.

Az egyik közeli ismerősöm azt mondta, hogy a szavaknak teremtőereje van. Csak mondogassam a jó dolgokat, és sikerülni fog, csak akarat kell hozzá. Velem az a baj, hogy gyenge a lelkem, mindent magamra veszek, és nem bírom elviselni, ha valakivel valami rosszat tettem. Meg akarok változni, de sajnos képtelen vagyok rá.

Eldöntöm, hogy mit akarok. BOLDOGSÁGOT AKAROK. BÉKÉT AKAROK. AZT AKAROM, HOGY VÉGRE EGYENESBE JÖJJÖN AZ ÉLETEM. AZT AKAROM, HOGY LEGYEN, AKI JÓBAN ROSSZBAN KITART MELLETTEM.

Hinnem kell benne, és minden rendben lesz.